Tender logo

Vadkárelhárítási módszerek, villanypásztoros megoldások

2023-03-17
21941
Vadkárelhárítási módszerek

A növénykultúrák fejlődésével és a nagyvadállomány gyarapodásával kezdetét veszi a vadkárelhárítási időszak, ami a vadak természetes életterének zsugorodása miatt egyre komolyabb kihívások elé állítja a mezőgazdászokat és a vadászatra jogosultakat. 

A vadkár megelőzése mindkét fél feladata, és jogszabály szerinti kötelessége. A vadászati joggal rendelkezőknek évről évre az üzemtervükben meghatározott mértékű hasznosítással kell tenniük a területükön élő vad növekvő károkozása ellen. Emellett, ha fokozott vadkárveszély áll fenn, köteles gondoskodni a vadak elriasztásáról, és olyan vadgazdálkodási módszereket kell alkalmaznia – mint például az elterelő etetés –, ami csökkenti annak esélyét, hogy a vad rágásával vagy taposásával kárt okozzon a mezőgazdasági kultúrákban. A vadászati joggal rendelkezők vadkárelhárítási munkáját pedig a föld használójának is kötelessége támogatni.

 

 

Vadkárelhárítási eszközök

A vadkárelhárítás komplex feladattá vált, amelyhez az alábbiakban szeretnénk bemutatni a leggyakrabban alkalmazott eszköztárat. Legtöbben a vadászat, a különböző kerítések és a vegyi anyagok használatával igyekeznek csökkenteni a vadkárt, de sok esetben próbálkoznak hang- és fényhatásokon alapuló védekezéssel is (kevesebb sikerrel). A rémzsinórok, illetve a hosszú drótra felkötött üdítős dobozok és más fémtárgyak sajnos nem bizonyultak hatásosnak, és a fényvisszaverő fóliák is csupán átmeneti védelmet nyújtanak a kis vadlétszámú területeken (ha a vadak még nem szoktak hozzá a jelenlétükhöz). A hanghatások közül csak az ultrahangos riasztók tűnnek eredményesnek a vadkármegelőzés terén. Hatékonyságukat az adja, hogy kellemetlen érzést keltenek a vadászható fajokban, ha azok hosszabb ideig tartózkodnak az ultrahangos eszközök hatósugarában.
A földterületek mechanikai védelmét vadhálóval, különböző típusú kerítésekkel, villanypásztor rendszerekkel, vagy őrzéssel lehet biztosítani. Az őrzés előnye, hogy természetközeli módszer, de ez a leginkább idő- és munkaerő-igényes a felsoroltak közül, hiszen ebben az esetben a vadkár elhárításához következetes, mindennapos személyes jelenlét szükséges. 

Villanypásztor rendszerek vadkárelhárításhoz

A villanypásztorok olyan elektromos impulzusokat használnak az állatok távoltartására, amelyek kellemetlen érzést okoznak ugyan, de nem eredményeznek sérülést. Ez a módszer nagyon hatékonyan működik a leggyakrabban károkat okozó kistestű és nagytestű állatok (nyulak, őzek, szarvasok és vaddisznók) ellen is. Az elektromos kerítés azonban csak a megfelelő paraméterekkel kialakítva nyújt védelmet, így tervezésekor figyelembe kell venni a területi adottságokat, a lekerítendő terület méretét, valamint azt, hogy milyen állatfajok fordulnak elő az adott területen. Nagyon fontos, hogy villanypásztor készülékeket csak megbízható forrásból vásároljunk, hiszen a rossz minőségű, megbízhatatlan készülékek jobb esetben „csak” a feladatukat nem képesek ellátni, rosszabb esetben azonban életveszélyesek is lehetnek. A vadkárelhárításhoz használt készülékek többnyire hosszabb kerítésrendszerek árammal való ellátására alkalmasak, és az ütőerejük is magasabb, azonban nem mindegy, hogy egy masszívabb állatfaj, például vaddisznók elleni védelemhez, vagy az őzek távoltartására választunk villanypásztor készüléket. Ma már olyan villanypásztor készüléket is választhatunk, amely egy applikáció segítségével akár egy mobiltelefonról, vagy számítógépről is vezérelhető, jelentős időt és energiát megspórolva ezzel az üzemeltetőnek. A megfelelő villanypásztor vezetékek és szalagok kiválasztása is a készülék paramétereinek, a lekerítendő földterület méretének, valamint a kikerítendő állatfajok ismeretében kell, hogy történjen. A vaddisznók és a szarvasfélék csak a kék színt tudják megkülönböztetni a zöld színtől (szemükben csak ezen színeket érzékelő pálcikák vannak), ezért az ellenük történő védekezés esetén a villanypásztor kerítést érdemes kék vezetékből és szalagból felépíteni.
 

A legfontosabb tudnivalók vadvédelmi villanypásztor rendszerek kialakításához

A villanypásztor karók, oszlopok közé feszített villanypásztor vezetékek és szalagok önmagukban is mechanikai akadályt jelentenek, a legjobb védekező hatás azonban akkor érhető el, ha több vezeték/szalag is szállít áramot.
Annak érdekében, hogy a legelőkerítés tökéletes hatékonysággal működhessen, minden esetben biztosítani kell az optimális földelést. A készülék jellegétől függően akár több egymással összekötött földelőkaróra is szükség lehet, melyek ideális esetben egy méter mélyen vannak a talajba szúrva, és egymástól 2-3 méterre helyezkednek el. Amennyiben egy állat hozzáér a kerítéshez, rövid áramütést kap, ami nem veszélyes ugyan az állat egészségére, azonban kellően kellemetlen számára ahhoz, hogy emlékezzen az akadályra.

Az elektromos kerítés egyszeri felállítása önmagában még nem vezet el a várt sikerhez, az alábbi 5 szempontot érdemes figyelembe venni a villanypásztor rendszer kiépítésekor:

1.    Alakítsa ki a lehető legjobb földelést!
2.    Naponta vizsgálja át a kerítést, ellenőrizze működését!
3.    Távolítsa el a kerítésre ránőtt, rálógó növényzetet, mert ezek az akadályok jelentősen csökkenthetik a kerítés teljesítményét.
4.    A villanypásztor háló/kerítés alatti vegetációt is a lehető legrövidebben érdemes tartani.
5.    Az akkumulátor töltöttségi szintjét rendszeresen ellenőrizni kell.

A népszerű AKO legelőkerítés-rendszerek, valamint vadvédelmi hálók hatékonyak a vaddisznóval, szarvasokkal, farkasokkal, vagy akár a medvékkel szemben is, azonban minden vadfajnak megvannak a sajátosságai, amelyeket figyelembe kell venni az elektromos kerítés felállításakor.



Vaddisznók elleni védelem

Amint a szántóföldi növények (pl. repce, rozs, kukorica) megfelelő takarást biztosítanak a vaddisznók számára, jelentős kárt képesek okozni a termésben. Az ilyen jellegű kár szakszerűen megépített és karbantartott villanypásztor rendszerrel megelőzhető. Erős villanypásztor készülékkel (amely területtől függően 3 Joule-nál magasabb kimenő energiával bír) hatékonyan védekezhetünk a vaddisznó által okozott vadkár ellen.
A kukoricaföldek védelme érdekében még azelőtt érdemes felállítani a villanypásztor rendszert, hogy a növényzet megfelelő takarást biztosíthat a vaddisznók számára, ellenkező esetben fennáll annak veszélye, hogy a már a területen tartózkodó kondákat bekerítjük a védendő területre.
A vaddisznók távoltartására 70-80 cm magas kerítés építése javasolt. A bekerítendő terület 4 sarokpontjánál és 12-16 méterenként fa oszlopok leszúrása javasolt, köztük pedig 4 méterenként érdemes elhelyezni 90 cm hosszú műanyag villanypásztor karókat (talaj minőségétől függően). A villanypásztor vezetékek és szalagok szigetelők segítségével a fa oszlopokra rögzíthetőek, és a műanyag oszlopok hurkaiba illeszthetőek.
A villanypásztor rendszernek könnyen észrevehetőnek kell lennie a vaddisznó számára is, ezért a kerítésen 40 cm magasságban célszerű egy kék színű villanypásztor szalagot kifeszíteni, alatta és felette pedig kék/fehér villanypásztor vezetéket elhelyezni.

A vaddisznó által okozott károk megelőzésére a vadvédelmi villanypásztor háló is tökéletes megoldást jelent, és számos előnye van:
-    gyors építés és bontás
-    egyszerű csatlakoztatási lehetőség
-    3 áramvezető TriCond vezeték
-    adott vezetéktávolság és oszloptávolság
-    a kerítés magasága: 75 cm
-    a kék szín jól látható a vadak számára


Őzek távoltartása a szőlőföldektől

Az őzek a növényfajokban gazdag élőhelyeket kedvelik, hiszen válogatós vadfajnak számítanak. Az ellenük történő védekezés igénye leggyakrabban a szőlőültetvényen, bortermelő vidékeken merül fel, így erre szeretnénk bemutatni egy példát. Különösen áprilisban és májusban, szőlővirágzás után, a friss hajtások lecsipkedésével okoznak kárt, míg szeptemberben a már érett szőlőt fogyasztják (ide én nem csak a szőlőt írnám be, mert minden mást is megesznek). A bakok további károkat okoznak az agancstiszítással, és a territóriumuk megjelölésével. Amennyiben az őzeket villanypásztor rendszerrel szeretnénk távol tartani, mindenképpen figyelembe kell vennünk a domborzati sajátosságokat is, az őzek ugyanis nemcsak, hogy át tudnak ugrani a kerítés fölött, de gond nélkül át is bújnak a vezetékek alatt, vagy között, ha nem megfelelő módon alakítjuk ki villanypásztor rendszerünket. Köves talaj esetén gondolni kell arra is, hogy az oszlopok, karók leszúrásához furatok készítésére is szükség lehet. Az őzek távoltartására kialakított villanypásztor kerítéseken érdemes legalább 4 vezetéket kihúzni 20, 40, 60 és 90 cm-es földfelszín feletti magasságban, vagy lehetőség szerint 30, 60, 90 és 120 cm magasságban,  jelzőszalagot pedig 150 cm magasságban. Az elektromos kerítésnek az őzek számára is jól láthatónak kell lennie, ezért ebben az esetben is fontos a kék színű jelzőszalag alkalmazása 120, illetve 150 cm magasan. A szőlőültetvények hatékony védelme érdekében a szőlősgazdáknak kiegészítő intézkedésként célszerű röviden tartani a sorok közötti terület növényzetét, hogy a dús növényzet ne kínáljon az őzeknek további legelési lehetőséget.


Gímszarvasok távoltartása a termőföldektől

A gímszarvasok a fajspecifikus viselkedésüknek megfelelően inkább a félig nyílt területeket kedvelik, az élőhelyvesztés azonban sok helyen visszaszorította őket az erdőkbe, táplálékuk jelentős részét pedig a termőföldeken szerzik be. A gímszarvasok az év nagyrészében nemek szerint elkülönült – akár nagyobb – rudlikban élnek, így az általuk okozott taposás- és rágáskár rendkívül bosszantó lehet a földtulajdonos számára. A megfelelően felállított villanypásztor kerítésekkel az ilyen károk sikeresen csökkenthetők, sőt egy erős, villanypásztor készülékkel (amely minimum 6000-7000 Volt kerítés feszültséget garantál legalább 2-3 Joule kimenő energiával) gyakran teljesen elkerülhetők. A szarvasokat távol tartó kerítés ideális magassága 2-2,4 m. A mezőn 4-5 méterenként fa oszlopokat/karókat kell elhelyezni, amire a szigetelők, valamint a villanypásztor vezetékek és szalagok rögzíthetőek. A gímszarvasok távoltartásához szükséges a 6 sor vezetéket kifeszíteni. Fontos, hogy a kerítés jól látható legyen a szarvasok számára, ezt segíti a villanypásztor kerítés tetején elhelyezett kék színű jelzőszalag.
Ha nagy számban fordulnak elő vadak a területen, érdemes kék jelzőcsíkokat, fényvisszaverő, vagy zajt okozó alumínium fóliacsíkokat, illetve egyszerű textilcsíkokat felfüggeszteni a kerítésre, hogy a villanypásztor kerítés még láthatóbbá váljon a vadak számára. Amennyiben a lekerítendő területen vaddisznót is talál, célszerű további vezetékeket elhelyezni a kerítésen.

 

Dámvad elleni villanypásztoros védelem kialakítása

A változatos növényfaj-összetételű területek, mezők, rétek, kisebb erdőligetek ideális élőhelyek a dámvad számára. Akárcsak a gímszarvas, a dám is rudlikba tömörül az év jelentős részében. Ahol előfordulnak, gyakran tartózkodnak mezőgazdasági területeken, különösen a búzát, zabot, valamint a fiatal kukoricát és a burgonyát kedvelik.
Bár a villanypásztor rendszerek bizonyítottan távol tartják a vadakat, a dámok esetében sokkal aprólékosabban kell létrehozni a kerítésrendszert. Esetükben a vezetékek és szalagok közti távolság optimálisan 15-20 cm, a földfelszíntől 20, 40, 60, 80, 110, 140, 170, és 200 cm-re érdemes elhelyezni őket, ellenkező esetben könnyen átugranak a vezetékek között. A kerítéshez dámszarvasok, dámvadak távoltartásához olyan villanypásztor készülék javasolt, amely minimum 6000-7000 Volt kerítés feszültséget garantál 1-5 Joule kimenő energiával. Villanypásztor hálót nem tanácsos dámvad elleni védekezéshez használni, mert a bikák agancsa könnyen beleakadhat a hálóba.


 

Mezei és üregi nyúl ellen is védekezhetünk

Az üregi nyulak szeretnek csoportosan mozogni, kolóniákban élnek. Élőhelyük változatos, a mezei nyúl Magyarországon szinte minden mezőgazdasági területen előfordul. Az üregi nyúl mozgásterét korlátozza kotorékának helye, így e faj inkább szigetszerűen található meg hazánkban a lazább talajú területeken. Mindkét faj kimondottan káros tud lenni, a mezei nyúl például jelentős mennyiségű friss napraforgóhajtást képes egészen rövid idő alatt elpusztítani.
Ahhoz, hogy fel tudják építeni föld alatti járataikat, az üregi nyulaknak száraz, laza, könnyű talajra van szükségük. A nyulak mindent megesznek, ami "zöld": fűféléket, gabonát (magokat), puha fát, szőlőt, gyümölcsfákat, ezért a mezőgazdasági területeken rendkívül jelentős károkat okozhatnak.
E két vadfaj ellen hatékonyan alkalmazható a nyúlháló (ami 3 x 0,20 mm-es rozsdamentes acél vezetéken vezeti az áramot). A nagy kimeneti teljesítménnyel rendelkező villanypásztor készülékek még erős növényzet esetén is alkalmasak normál kerítésrendszerek árammal való ellátására, emellett napelemmel is üzemeltethetőek. A villanypásztor rendszer használata mellett elengedhetetlen vadnyulak esetében az őszi és téli intenzív gyérítés is.



A róka és a borz távoltartása

A rókáknak április és május környékén, a kölykeik nevelési ideje alatt nagyobb mennyiségű táplálékra van szüksége. Ebben az időszakban csábító táplálékforrást jelent számukra a baromfiudvar, valamint a madárházban tartott vadon élő madarak. A mindenevő borz ezzel szemben tojást, fiatal madarakat, nyáron pedig gabonát, kukoricát fogyaszt.
Rókák és borzok távoltartásához olyan villanypásztor készülék javasolt, amely minimum 5000-6000 Volt kerítés feszültséget garantál minimum 1-2 Joule kimenő energiával. A madárházakat legalább 2 méter magas hálóval célszerű körülvenni, melynek szembősége maximum 5 cm. Villanypásztor kerítést a madárháló előtt 15-20 cm távolságban érdemes felállítani, annak érdekében, hogy ne maradjon ragadozó a háló és a kerítés között.
 

Egyéb nagyragadozók elleni védelem

A farkasok könnyen elejthető állatokat zsákmányolnak szívesen, ezért juhok és kecskék esetében kiemelten fontosak az állományvédelmi intézkedések. A farkasok elleni védelemhez 5 vezetékből álló kerítés, vagy farkasháló javasolt, melynek árammal történő ellátásához tökéletes megoldás egy nagy teljesítményű, 12 Voltos készülék használata. Az évek óta jól bevált, támasztókarók stabil állást biztosítanak a farkashálónak még dombos terepen is, azonban egyenetlen terep esetén kiemelt odafigyelést igényel, hogy a háló teljesen leérjen a földig.

Karintia és a szomszédos Szlovénia méhészei évek óta védik kaptáraikat a medvék általi pusztítás ellen. Más a helyzet Romániában, ahol a több, mint 8000 példányra becsült medvepopulációban sok tapasztalt felnőtt medve található, akik ellen a vadvédelmi kerítések sem jelentenek biztos védelmet. A medvék azonban főként hűvös, párás időben támadják meg a kaptárakat, így támadások leggyakrabban tavasszal és ősszel fordulnak elő. A medvék elkerítéséhez használt elektromos kerítések sikere a villanypásztor készülék paraméterei mellett attól is függ, hogy a medve ismeri-e már a méhészetet. Ha a medvék még nem ismerik az így védett kaptárakat, ritkán törnek át a kerítésen. Azonban, ha visszajáró kéretlen vendégekről van szó, érdemes erős, fix kerítésrendszert kiépíteni.


A halgazdaságok villanypásztor rendszerekkel történő védelmére, akár a halastavak körüli kerítések villanypásztoros erősítésére is van ma már lehetőség, így a vidrák és hódok által okozott gazdasági károk is csökkenthetők.

Vadkár mindig is volt, és lesz is, a károk mérséklése érdekében azonban számos módszer közül választhatnak az érintettek. Ehhez szerettünk volna segítséget nyújtani a fenti összefoglalóval.