Ásványi anyagok és vitaminok szerepe a takarmányozásban

Kérődző állományok takarmányozása során ugyan olyan jelentőséggel bír az ásványi anyag és vitaminszükséglet pótlása, mint a fehérje és energia, vagy éppen a szárazanyag, vagy rost mennyiségének optimális beállítása, kielégítése függetlenül attól, hogy nem kg-ban mérjük a szükségletet, hanem gramm, vagy mikrogrammban. 

Hiánytünetek elkerülése

Csakúgy, mint a szervezet számára létfontosságú más tápanyagok esetében, az ásványi anyagokról és vitaminokról is elmondható, hogy amennyiben a kérődző állatok takarmányozása során tartósan kisebb az ellátás, mint az aktuális szükségleti érték, hiánytünetek alakulhatnak ki. Ugyancsak káros lehet az állat aktuális szükségletét tartósan meghaladó ellátás is, súlyosabb esetekben pedig mérgezés is bekövetkezhet.
Ma már a gyártók igyekeznek a legoptimálisabb mértékben felszívódó és a legnagyobb biológiai hatékonyságú formában alkalmazni a takarmányozásban felhasznált ásványi anyagokat és vitaminokat tartalmazó készítmények elemeit, a termékek kiválasztása előtt azonban hasznos lehet szakértő segítséget is kérni.

Az ásványi anyagok funkciói

A fiatal állatok esetében már az anyaméhen belül is fontos szerepet játszanak a mikro- és makroelemek. Fontos funkciókat töltenek be minden egyes sejtműködésben, sejtek közötti kapcsolatokban, valamint a szövetek felépítésében. A nem megfelelő takarmányösszeállítás következtében anyagcsere folyamatok akadhatnak meg és okozhatnak komoly egészségügyi, és növekedési problémákat és termeléskiesést. 

Az ásványi anyagok biztosítják a csontvázrendszer strukturális stabilitását, alkotórészei a fogaknak, és részt vesznek az izomrendszer, a létfontosságú szervek és más lágy szövetek felépítésében is. Emellett számos enzim aktivátorai, illetve a metalloenzimek aktív centrumát képezik. Oldott sók formájában különböző funkciókat látnak el a vérben és más testfolyadékokban. Részt vesznek a sav–bázis egyensúly fenntartásában, valamint az izom-összehúzódási és ingerületvezetési folyamatokban is.
Az állati szervezet közel 3-5%-át teszik ki az ásványi anyagok, egy komplex biológiai rendszer részeként. A csontszövetet alkotó kálcium (Ca) és foszfor (P) statikai funkciót töltenek be, míg a nátrium (Na), a kálium (K), a klór (Cl), valamint a magnézium (Mg) homeosztázist fenntartó elemek, vagyis biztosítják a szervezet külső és belső változó körülményekhez való alkalmazkodó képességét. A vas (Fe), a cink (Zn), a réz (Cu), a mangán (Mn), a molibdén (Mo), a jód (I), a szelén (Se), a nikkel (Ni) és a króm (Cr) enzimfunkciókat töltenek be, míg az arzén (As), a berillium (Be), a szilícium (Si), az ón (Sn), a titán (Ti), a vanádium (V), valamint a fluor (F) esszenciális elemek. Az ásványi anyagok között szennyeződésként fordul elő az ezüst (Ag), a kadmium (Cd), a higany (Hg), az ólom (Pb), valamint a stroncium (Sr).

A tömeg és abraktakarmányok ásványanyag- és vitamintartalma

A tömeg és abraktakarmányok ásványanyag- és vitamintartalma évtizedek alatt a nemesítések során jelentősen lecsökkent. Nagyban meghatározza a tartalmukat az adott növény fajtája, a növény egyedfejlődését jellemző fenológiai fázis, melyet a növény a betakarítás idejére elér, a talaj makro- és mikroelem ellátottsága, pH-ja, a műtrágyázás mértéke, valamint a tárolás és a tartósítás módja is. 

A szarvasmarha ásványi anyag és vitamin szükséglete

A szarvasmarha ásványi-anyag és vitamin szükségletét a létfenntartás, a testsúlygyarapodás, a tejtermelés, valamint a vehemnevelés szükséglete adja. Fokozott figyelmet érdemel a növendékállatok ásványi anyag ellátása is, hiszen a fiatalkori súlygyarapodás jelentős részét, a súlygyarapodás 8-10%-át az ásványi anyagok teszik ki.

Kalcium, foszfor, D3-vitamin, cink és rész szerepe a takarmányozásban

A tejelő tehenek megfelelő mikroanyag-ellátottságával elkerülhető az ellés utáni, vagy laktáció közbeni betegségek nagy része, ezáltal növelhető a tejtermelés és csökkenthető a magzatburok-visszatartás is. 
Ha a tehenek takarmányának kalcium és foszfor aránya nem megfelelő, valamint D3-vitamin ellátottsága hiányos, ellési bénulás (hypocalcémia) léphet fel, melynek tünetei az étvágytalanság, a kevés vízfogyasztás, a nyugtalanság, valamint a nehéz mozgás is. Súlyosabb esetben azonnali segítséget nyújthatunk egy kalciuminfúzióval, valamint az állatorvos értesítésével. A betegség azonban megelőzhető, ha elletés előtt és után is pótoljuk az állatok szervezetében a D3-vitamint, a kalciumot és a foszfort bolusok, vagy gél állagú táplálékkiegészítő termékek formájában. Különösen fontos ez az idősebb tehenek esetében, mert az ő szervezetük nehezebben tudja mobilizálni a kalciumot a csontokból. 

A tejelő tehenek szelén ellátottsága is nagyon fontos, hiszen ez befolyásolja a reprodukciós teljesítményt is. Szelén hiányában csökken a tejtermelés, emelkedik a tej szomatikus sejtszáma, és nő a tőgygyulladás kockázata is. A szelén fontos szerepet játszik a sejtalkotók védelmében, valamint a véd a baktériumokkal szemben is.

A cink is a szarvasmarha immunrendszerét támogatja, hiányában borjaknál a szőrzet ritkulása, parakeratózis, hasmenés, illetve kötőhártya gyulladás is megfigyelhető, de a cinkhiány hosszútávon a borjak pusztulásához is vezethet, ezért mindenképpen figyelmet kell fordítani a cink-oxid etetésére. A termelésben lévő tehenek esetén a tőgygyulladás elkerülése miatt is fontos a megfelelő cinkellátottság, mert ezen ásványi mikroelem nélkülözése fokozza a koliform baktérium kialakulását. Amennyiben a szarvasmarha E. Coli okozta tőgygyulladásban szenved, a beteg tőgynedvet naponta 3-4 alkalommal is megfelelően ki kell fejni, mert ennek hiányában az állat hamar elpusztulhat. A probléma elkerülésére hatékony megoldást nyújt a szerves kötésú cink, ami a bőr tejcsatornákat bélelő keratinréteg egységének fenntartásáért felelős.

A takarmányozásban kiemelkedő szerepet játszik a réz is, hiszen a rézhiányos állatok fertőzésekkel szembeni védekezőképessége csökken, növekedési és fejlődési zavarok léphetnek fel náluk, sőt, a rézhiány meddőséget is okozhat.

A megfelelő mikroanyag-ellátottság biztosításáról bővebben a Kistermelők Lapjának 2020. novemberi számában olvashatnak.

Az alapvető takarmányok az állatok ásványi-anyag és vitamin szükségletét nem elégítik ki. Nem megfelelő pótlásuk jelentős biológiai és gazdasági kárt okozhat. Ennek ismeretében a takarmányadag összeállítása során figyelembe kell venni ezeket a létfontosságú tápanyagokat is. A hiánytünetek elkerülése végett nagyon fontos, hogy jó minőségű és arányaiban a szükségletnek megfelelő összetételű ásványanyag- és vitamin kiegészítő premixeket alkalmazzunk. Mindez gazdaságosan megoldható a Déli-Farm Kft. által összeállított premix sorral, mely több évtizedes szakmai tapasztalat és a legújabb tudományos kutatások eredményeként jött létre.