Készítsünk méhitatókat, segítsük a faj fennmaradását!
Méhitatókkal lehetőséget biztosíthatunk a méheknek, hogy beszerezzék a mindennapi életükhöz szükséges vizet, így folytathatják állandó munkájukat.
A méhek rendkívül fontos rovarok, hiányuk katasztrofális következményekkel járna a környezetre nézve. Ezek az apró élőlények felelősek a termések minőségéért, a biológiai sokféleségért, a méztermelésért, a vadnövények növekedéséért és a beporzásért. Sajnos a faj populációja fokozatosan csökken. Mit tehetünk ennek a folyamatnak a megállításáért? Apró lépésekkel kezdeni, mint például a méhitatók elkészítése. Ez a segítség különösen az aszály idején rendkívül fontos, amikor a vízhez való hozzáférés korlátozott. Méhitatókkal lehetőséget biztosíthatunk a méheknek, hogy beszerezzék a mindennapi életükhöz szükséges vizet, így folytathatják állandó munkájukat.
Miért keresnek a méhek vizet?
A mézelő méhek három fő okból keresnek vizet:
- A koncentrált méz hígítására, hogy meg tudják emészteni azt.
- A hőmérséklet és a páratartalom fenntartására a költőfészekben.
- A költősejtek tisztításához.
Hogyan isznak a méhek?
A nagy melegben rendszeresen láthatjuk a mézelő méheket a kertünkben lévő kis tócsákhoz járva folyamatosan dolgozni. A vízre a méhek nem tudnak leszállni, ezért szükségük van egy rámpára, kövekre vagy egy szivacsra, amire rászállhatnak, amíg isznak. A pocsolyák, tócsák felett lebegnek, amíg ki nem szúrják a leszállóhelyet, majd leszállnak egy kavicsra. Ezután felszívják a vizet, így egy-egy útjuk 20-30 másodpercig tart.
Hogyan használják a méhek a vizet a méz emésztéséhez?
A mézelő méheknek a cukor koncentrációját körülbelül 50%-on kell tartaniuk a gyomrukban, hogy az emésztés megtörténhessen. A nektár koncentrációja a 30% alatti cukortartalomtól a 70% feletti cukortartalomig változhat. Amikor a nektárt begyűjtik, a gyűjtögető enzimekkel keveri össze. Ezek lebontják a szacharóz formájában lévő összetett cukrot a glükózra és a fruktózra, vagyis emészthetőbb egyszerű cukrokra.
Amikor a nektárból méz lesz (a tárolás céljából), a vizet el kell párologtatni. A kaptárban lévő dolgozó méhek ezt 20% alá csökkentik. Ez biztosítja, hogy a méz télen is eltartható legyen. Ilyenkor a kaptárban vízfelesleg van, és a dolgozók keményen dolgoznak a kaptár szellőztetésén, hogy megakadályozzák a kaptárban a páralecsapódást és a nedvességet.
Tavasszal vízre van szükség ahhoz, hogy a mézet ismét olyan koncentrációra hígítsák, hogy az emészthető legyen. A gyűjtögetőknek tehát majdnem annyi vizet kell gyűjteniük, mint amennyi mézet hígítani akarnak. A fondant több mint 98% cukorból állhat, így még többre van szükségük ahhoz, hogy hígítani tudják.
Hogyan használják a mézelő méhek a vizet a hőmérséklet és a páratartalom szabályozására?
A kaptárban a vizet a hőmérséklet csökkentésére és a páratartalom növelésére használják. Ha a költőfészek hőmérséklete túl magas, a méhek először megpróbálják lehűteni a kaptárt legyezéssel, a levegő keringtetésével. Ha ez nem elég, vizet kennek a sejtek felszínére, és azzal legyezik. A párolgás hatására a környező levegőből hőt vesznek el, ami a hűtőhatást hozza létre. Pontosan ugyanígy működik a háztartási hűtőszekrény!
Milyen legyen a méhitatónk?
Nem kell bonyolult dologra gondolni, a lényeg, hogy a méhek könnyen hozzáférjenek a vízhez. A lapos, sekély és széles cserepek, valamint a virágalátétek tökéletesen megfelelnek a célnak, ha a víz mellett olyan kisebb-nagyobb kavicsokkal, kövekkel, fadarabokkal is feltöltjük, amelyekre a méhek le tudnak szállni, amíg magukhoz veszik a vizet. Fontos, hogy az itatónk biztonságos legyen a rovarok számára, ezért az edényt alaposan mossuk ki, távolítsunk el róla minden rovarokra veszélyes anyagot mielőtt megtöltenénk vízzel. A méhitató egyben szép kerti dísz is lehet, ha az esztétikus kivitelezés mellett döntünk.
Ha itatónkat kövek, gallyak és növények közelében helyezzük el, a méhek nyugodtan le tudnak rá szállni, majd annyi vizet gyűjthetnek össze az edényből, amennyire szükségük van. Annak érdekében, hogy a víz ne párologjon el túl gyorsan, érdemes az árnyékban elhelyezni az itatót. Szalagokkal, virágokkal is feldíszíthetjük, ami nemcsak szép, de a rovarok figyelmét is felkelti. Ne feledkezzünk el a rendszeres vízcseréről sem, és ügyeljünk arra, hogy a szerves anyag ne rothadjon el az edényben!
