A saját történetem a lóvásárlásról

Én azon szerencsés kevesek közé tartozom, akik elmondhatják magukról, hogy már gyerekkorukban megadatott, hogy saját lovuk legyen. Nagy szó ez most is, és pár évtizeddel ezelőtt is az volt. Nem felejtem el, amikor mondta Édesapám, hogy gyorsan készülődjek, és indulhatunk A LÓÉRT. Olyan gyorsan se előtte, se azóta nem fürödtem le és öltöztem fel, mint akkor. Nevetve mondta, hogy ennyire azért nem kell sietni. Pedig kellett. Soha semminek nem örültem úgy, és nem vártam olyan izgatottan, mint azt a lovat. Akkor már kamaszlány voltam és kisgyerekkorom óta kint lógtam a lovardában, amikor csak lehetett. Szerencsére szüleim partnerek voltak ebben és fontosnak tartották a sportolást is, úgy hogy nem korlátoztak lovardai kijárásomban. Amikor jó pár év eltelt így, és látták, hogy mennyire kitartó és elszánt vagyok, akkor a Nagymamám úgy döntött, hogy megfinanszírozza a lóvásárlást. Apuval sokat járkáltunk, nézelődtünk, mire megtaláltuk az ideális lójelöltet. És hát a lóvétel még csak egy dolog, ahhoz, hogy lovagolni lehessen, vagy bármit is tudjunk kezdni vele, rengeteg felszerelés, eszköz szükséges. Most már a többedik lovon túl és pár tízév tapasztalatával, sokkal jobban tudom, hogy mik azok, amik feltétlenül szükségesek a lótartáshoz és mely eszközök azok, amiket ráér az ember később megvenni, ha egyáltalán szükségét érzi. 

Milyen lótartáshoz kapcsolódó eszközökre van szükségünk a vásárlás pillanatától?

Induljunk ki abból az alapesetből, hogy lovardába visszük a lovunkat, mert ha saját magunk akarjuk tartani, ellátni az állatot, akkor az már egy más történet. Szóval haladjunk szépen sorba, nézzük meg, hogy a ló kifizetésétől elkezdve az első időkben mire lesz szükségünk. 

Először is, ha nem abban a ritka szerencsés helyzetben vagyunk, hogy lábon el tudjuk vinni a lovat, esetleg a jelenlegi helyén tudjuk tovább tartani, akkor valószínűleg lószállítóval utaztatni kell új társunkat. Ehhez meg kell bíznunk egy lószállításban jártas illetőt, hogy hozza el a kiszemelt jószágot. Amire mindenképp szükségünk lesz, az egy jóminőségű, erős kötőfék, ami a ló fejméretével megegyező. Egy, de inkább két vezetőszár, amivel a lószállítóban meg is tudjuk kötni a lovat.

A ló lábát védeni kell, vagy egy speciálisan erre tervezet ún. szállító kamáslival - amiből szintén több méret jöhet szóba -, vagy legalább fel kell fáslizni egy puha istállófáslival, ami alá még egy vastag és puha alátétet is teszünk. Az első megoldás az elegánsabb és gyorsabb, a második az olcsóbb. Érdemes mérlegelni, hogy várhatóan a közeljövőben hányszor fogjuk szállítani a lópajtást. Van egy köztes megoldás is, az ún. gyorsfásli, amit későbbiekben istállóban is használhatunk, ha szükséges.

Ezen kívül évszaktól függően, szükség lesz egy lótakaróra is, hogy ne fázzon meg a négylábú. Ez általában egy sima polár lótakaró szokott lenni, de nagy hidegben, vagy huzatos lószállítóban szükség lehet vastagabb darabra. A gondos gazdi a ló farkát is védi a kopástól, az erre a célra kitalált farokrépa védővel, vagy szintén megoldás lehet, ha betekerik a farokrépát egy rugalmas fáslival, aminek se túl szorosnak, se túl lazának nem szabad lennie.

Photo by guillaume-de-germain on Unsplash.

Mire megérkezünk lovunk leendő otthonához, már jó, ha megvannak a szükséges ápolási eszközök egy megfelelő lóápoló dobozban, és egy direkt lovas felszereléseknek kialakított nyeregszekrényben tudjuk azt tartani, amit szükség szerint lakattal, vagy egyéb zárral lehet védeni. Az ápolási felszerelésekből felsorolom a legfontosabbakat, de érdemes tudni, hogy ezekből a termékekből rengeteg fajta létezik. Válasszunk ízlésünknek megfelelően, de a praktikusságot tartsuk szem előtt, és vegyük figyelembe, hogy lovunk és saját adottságainkhoz mi illik leginkább. Gondolok itt például arra, hogy egy kicsi, vagy gyerekkézhez válasszunk olyan ápoló eszközt, amit könnyen és biztosan tud tartani, a kéznek kialakított pánt megfelelő méretűre állítható. Természetesen ugyanígy kell igazítani egy nagy férfikézhez is az eszközöket. A lónál figyelembe kell venni, hogy mennyire érzékeny, esetleg csontos, vékony, mert akkor ennek megfelelően puhább felszereléseket kell választani, ami nem okoz kellemetlenséget az állatnak.

Nézzük, hogy mik az elengedhetetlen ápoló eszközök: 

• patakaparó - számomra az a szimpatikus, ami kefével egybe van építve, és általa könnyen eltávolítható a már fellazított kosz a patáról
• vakaró - nagyon sokféle típus létezik, érdemes különböző keménységűt venni, mert másra van szükség nyáron, amikor a rövid szőrt éppen csak fel kell lazítani és másra egy tavaszi-őszi sáros időszakban, amikor a sárral „bepanírozott” lovunkat kell valahogy rendbe tennünk. Ahogy írtam az előzőekben, a ló egyéni érzékenységét is vegyük figyelembe. Ha azt látjuk, hogy lovunk rezegteti a bőrét miközben a vakarót használjuk – mintha legyeket akarna elhajtani -, vagy minduntalan arrébb lép, esetleg szélsőséges esetben sunyít, vagy odaharap, akkor nagy valószínűséggel le kell cserélnünk a vakarót egy finomabb, puhább verzióra, vagy jóval gyengédebben használni azt. Ne várjuk meg, amíg az állat rossz élménnyekkel köti össze a lóápolást, mert ennek a higiénián kívül, egyfajta ráhangolódás szerepe is van és erősíti a ló és gazdája közötti kötődét. 
• szőrkefe - szintén sokféle típusú, minőségű kapható. A műanyag sörtéjűtől a természetes lószőrig. Ki kell tapasztalni, hogy melyik válik be leginkább és ízlésünktől és pénztárcánktól függően dönteni. Érdemes más kefét használni a lábvégekhez, a fejhez, és a test többi részéhez. 

Ezek az abszolút alap lóápoló eszközök. Ezeken kívül természetesen még többféle kiegészítőre, gyökérkefére, patazsír, vagy olaj felviteléhez ecsetre, aminek tokja is van, vízlehúzóra (másnéven tajtékvonó), szivacsra, puha rongyra, sörényfésűre, stb.. Érdemes megfigyelni, hogy a lovardában mások mit használnak, érdeklődni, hogy kinél mi vált be, és mérlegelni, hogy nekünk ezekből ténylegesen mire van szükségünk.  

Futószáras felszerelések

A következő fontos felszerelés csoport, amire minden bizonnyal szükségünk lesz azok a futószáras felszerelések. Itt a két legfontosabb eszköz, ami nélkül nem tudunk futószárazni, az maga a futószár és egy futószárazó ostor. Ezen kívül még egyéb kiegészítőket lehet vásárolni hozzá, mint a kikötőszárak, kapicán, futószárazó szakáll, heveder, chambon, stb.. Ezek mind hozzáértést igényelnek, úgyhogy először mélyedjünk bele a futószárazás világába, szakembertől kérjünk tanácsot, tanuljuk meg a fogásokat, és aztán vegyük meg ezek közül a speciális felszerelések közül a megfelelőket.

Lovagláshoz szükséges eszközök

A végére hagytam a lovagláshoz feltétlen szükséges kellékeket, feltéve, hogy újdonsült lovunkat már tudjuk és akarjuk lovagolni. (Megint más kérdés, ha valaki fogathajtani szeretne. Ezt a témát meghagyom egy nálam ebben kompetensebb személynek.)

Lovagláshoz szükséges felszerelések: 

• nyereg - lovaglási stílustól függően lehet választani a különböző nyergek közül. Javaslom, hogy az első szárnypróbálgatásokhoz ne rögtön egy legfelső kategóriás nyereggel kezdjünk, és túlságosan specializált nyerget sem érdemes venni kezdetekben. Az angol sítusban az ún. univerzális nyergek a legmegfelelőbbek egy átlagos hobbi lovasnak. Az viszont rendkívül fontos, hogy megfelelően illeszkedjen a ló hátára és mi is kényelmesen üljünk benne. Válasszunk a ló és a saját adottságainknak megfelelőn. Széles, gömbölyű hátú lóra, szélesebb markamrájú nyerget, csontos, nagy marú lóra, pedig magas markamrával rendelkezőt. A lovas szempontjából pedig a hozzá megfelelő ülőfelületű nyerget vásároljunk. (Az átlag fenőt méret a 17,5 coll))
• nyereg tartozékok: 
  •  nyeregalátét (más néven izzasztó): mind színben, mind stílusban és még méretben is szinte végeláthatatlan a variációk tárháza. A legegyszerűbbek talán a nyereg alakjához formált ún. szabott nyeregalátétek. Ez tényleg csak a nyereg alatt helyezkedik el, a lovon nem takar el semmi plusz részt. Ahogy látom, ez szép lassan kezd kimenni a divatból és inkább a teli nyeregalátétek az általánosak. Nézzünk körbe és a nagy választékból találjuk meg a stílusunkhoz legjobban illőt. Vannak funkcióban is különböző darabok (pl. túranyeregalátét, díjlovas, fényvisszaverős, stb.) ezeket akkor válasszuk, ha valóban ki tudjuk használni.
  • heveder: méret és anyagkülönbségek vannak az egyes termékek között. Meg kell találni a lovunknak a legkényelmesebbet, mert egy rossz választás esetén csúnya heveder feltörés alakulhat ki a hevederhelyen. Mielőtt vásárolni megyünk, mérjük le, hogy pontosan hány cm-es hevederre van szükségünk, hogy elkerüljük az esetleges méretcsere kellemetlenségit.
  • kengyelszíj: méret, vastagság, anyag és minőségi különbségek lehetnek. Az általános a sima bőr 145cm-es kengyelszíj. 
  • kengyel: különböző méretben és típusban. Létezik belőle biztonsági is, ami hasznos lehet.
  • kantár: rengeteg féle stílusú és kivitelű kantár létezik. Az angol kantár a legelterjedtebb kantárfajta, ami hagyományosan bőrből készül. Ezekből sokféle variáció létezik, a teljes egyszerűtől a mindenféle díszítéssel és erősítésekkel ellátottakig. Tájékozódjunk, nézzünk szét, és elsőként egy olyan mellett döntsünk, ami a mindennapokban jó szolgálatot fog tenni. Aztán később tartalékként, vagy versenyekre, még lehet valami díszesebbet választani. Méretre is tudni kell, hogy milyenre van szükség. Az általános méretek a póni, cob és a full. A póni általában sportpóni méretet takar, ha ennél kisebb pónink van, akkor shetlandi méretű kantárt kell keresni. A cob a kisebb, finomabb fejű lovakra lesz megfelelő, mint pl. arab fajtájú lovak. A full a normál sportló méret. Mindegyik kantáron lehet állítani egy bizonyos mérettartományban. Érdemes vásárlás előtt felpróbálni a lovunkra akár két méretet is, ha nem egyértelmű, hogy melyikbe tartozik.    

Photo by Oleg Didenko on Unsplash

• A kantár részei: 
  • szár, vagy lovagló szár - hosszabb, vagy rövidebb is létezik belőle. Fontos, hogy ne csússzon még akkor sem, ha megizzad a ló és a tenyerünk. Szintén meghatározó, hogy ne törje fel a kezünket. Mindenki másmilyenre esküszik. Ha nem tudjuk biztosan, hogy milyet vegyünk, akkor kezdjük egy sima gurtnis bütykökkel ellátott szárral, vagy esetleg egy gumírozottal. Ezekben jó eséllyel nem fogunk csalódni.
  • zabla - annyi féle variáns van belőle, mint égen a csillag. Ha nincs valami nyomós ellenindok, kezdjünk egy vastagabb csikó, oliv vagy pálcás zablával. Ezek a legkíméletesebbek a ló szájához, de ezeket is meg kell tanulni finoman és helyesen használni.
• Ín és bokavédők - bár nem feltétlen sorolhatók az elhagyhatatlan felszerelések közé, de rendszeres munkában lévő lónál, érdemes az lábvégek védelméről is gondoskodni. Fokozottan érvényes ez, ha terepre is tervezünk kijárni a lóval, hiszen a külső behatásoktól is tudjuk védeni az ínakat egy jó ínvédőszettel.

A fenn összegyűjtött felszerelések, eszközök azok, amik az első időkben is elengedhetetlenek, de ahogy említettem, a végtelenségig lehet bővíteni ezek számát. Könnyen belelendül a vásárlásba az ember, úgyhogy számítsunk rá, hogy mindig fogunk találni valami szépet és jót, amit nagyon szeretnénk.  

Írta: Major Edina